Eredmények - Vers 2020

A 2020-ban először kiírt verspályázatra 8 pályamű érkezett, ebből hármat díjazott az elismert költőkből álló zsűri.

 

Verspályázat

 

A díjazott verseket  a felsorolás alatt olvashatja.

 

Ifjúsági kategória

2. Major Gábor: Emlékszel vándor?

3. Palkó Liza: Körösi emlék

 

 Felnőtt kategória

2. Borus Eszter: Vidám krónika a 2020-as vándortáborról

 

 

Major Gábor: Emlékszel vándor?

 

Emlékszel a tábortűzre,

Mely arcunkat színezte?

Mátrában a nyári estre,

Túra végén megpihenve.

 

Körben ültünk melegedve,

Tüzet nézve, elmerengve.

A tűz pedig lassan táncol,

Emlék ébred minden lángból.

 

Nem is emlék, kis foszlány csak,

Egy kép, érzet, szín, illat

Ezt úgyis te értheted,

Ki átélted az élményeket.

 

Nyíláson át hajnal köszönt,

Gyenge fénye gyorsan megtört.

Erdei vándor, kelj csak fel,

Felfedezni pont most kell.

 

Párát látod? korán reggel,

völgyet vastagon fedi el.

Közben egy pattanó hasáb

Nyitja az élmények sorát.

 

Nézem benne tündérösvényt,

kanyarog a hegy mentén.

Káprázatos színjáték,

Levelekkel árnyalt kép.

 

Haladunk ott nevetgélve,

barát lelkekre lelve.

Megyünk együtt, beszélgetünk,

Hallgatunk és megfigyelünk.

 

A tűz pedig csak tovább játszik,

Elmém merengve mélázik.

Hallom már a patak hangját,

Csorogva tör mindenen át.

 

Hallom számom te olvasod,

Esélyeim ezzel nullázod!

Nekem oda már az esélyem,

De csapatunkba erős a védelem!

 

A tűzön pedig újabb hasáb,

Hasadékon repít már át.

Ott álltunk rácsodálkozva,

Ahogy várfalként mered a magasba!

 

Érzem azt a hideget,

Ami Galyatetőn lepett meg.

Együtt vártuk a napsütést,

Melengető arany fényét.

 

Nem is szöktünk éjszaka,

Gyorsan, hamar, uzsgyiba.

Bagolyhuhogás, vadkaland,

Nem érdekelt aznap.

 

Te láttad, hiszen ott voltál,

Figyeltél és osztoztál

Minden egyes kalandban,

Hordod ma is magadban.

 

Így itt ül velem minden vándor,

csendben ők is, gondolkodva,

Látják ők az élményeket,

Melyet a tábortűz belénk égetett.

 

 

Palkó Liza: Körösi emlék

 

Tábor,tábor,vándortábor

Jajj de jó a vándortábor 

Vizen járunk,földön járunk 

Megnézzük az országunk.

 

Tekerünk,evezünk,

Borulunk,nevetünk.

Esténként a tábortűznél 

Élményeket mesélünk.

 

Biciklizés közben

Egy pár bogarat megeszünk,

Kenuzáskor a vizet is 

Közelebbről megnézzük.

 

Hangulatunk mindig boldog

Éneklünk és táncolunk,

Így töltjük el a 

Mi kis vándortáborunk.

 

 

Borus Eszter: Vidám krónika a 2020-as vándortáborról

(Körösy Lantos Keresztyén íródiák tollából)

Summáját írom táborozásnak,

Utazásunknak, bicajozásnak,

Vízre szállásnak, strandolásunknak,

Sok-sok játéknak s szúnyogtámadásnak.

 

Vácról indultunk első nap reggel,

Dánfokra értünk, amikor delelt,

Szállást foglaltunk, szúnyogot űztünk,

Kerékpárokért kemény hadra keltünk.

 

Első vezetőnk Szilvia asszony,

Férjével együtt mindent elmondott,

Kulacsot, pólót, kerékpárt osztott,

Bölcs tanácsokkal ott minket ellátott.

 

El is indultunk első túránkra,

Békéscsabára, Körös partjára.

Fölfedezésre, barangolásra,

Kolbászjátszótér kipróbálására.

 

Este fáradtan szállásra értünk,

Ülepünk bizony feltörte nyergünk.

KRESZ pályát azért körbetekertük,

Jó vacsoránkat éhesen megettük.

 

Másodnap reggel újra tekertünk,

Gyula városát, hogy fölfedezzük.

Rekkenő hőség nem tartott vissza,

Védelmet nyújtott naptej és a sisak.

 

Táborba gyűltünk Gyulavár alatt,

Szilvia asszony ott helyben maradt.

Sólyom, bőrkesztyű a várudvaron,

Fénykép, szép emlék lett a mobilomon.

 

Lovagi asztal lovagteremben,

Címerek, pajzsok, rettentő fegyver.

Időnek szárnyán visszarepültünk,

Mi akkor menten lovagokká lettünk.

 

Corvin János volt Mátyásnak fia,

Szomorú sorsát hallgattuk vala,

Históriáján mind szánakoztunk,

Történelemből különórát kaptunk.

 

Hatalmas kürtő, óriás ajtó,

Régi kemence, csodálni való.

Sült benne lekvár, finom csemege,

Sült hagymalekvár, Mátyásnak kedvence.

 

Almásy-kastély, egy letűnt század,

Figyelj és felelj, lapozzál bátran,

Nyomd meg a gombot, megtudsz most mindent,

Hogyan élt egykor itt a báró Wenckheim.

 

Fáradt a lábunk, fejünk is tele,

Fagylalt, jégkása, sütemény ide!

Tekertünk haza, hogy jót strandoljunk,

Agyagfürdőbe ott belecsobbanjunk.

 

De egy leányka bizony lemaradt,

Balra fordultunk, ő jobbra haladt,

Békés városban egyedül maradt,

Nagyon megijedt, sírásra is fakadt.

 

Fiatalember megpillantotta,

Milyen baj esett, rögtön átlátta.

Felhívott minket, visszavezette,

Áldja meg Isten ezért őt örökre!

 

Harmadik napon kenutúrára,

Indult táborunk Körös partjára.

Szokatlan munka evezni nekünk, 

Hamar fáradunk, gyakran megpihenünk.

 

Eszti néni lett a kormányosunk,

Nádasba rögtön be is fordultunk.

De hamar abból ki is tolattunk,

S onnantól kezdve siklott a csónakunk.

 

Szúnyogos parton ebédet ettünk,

Bal kézbe szendvics, jobbal ütöttünk,

Sok szúnyognak ott életét vettük,

Vérünket adtuk, kemény próbát tettünk.

 

Aznap szállásunk Köröstarcsán volt,

Gólyák faluja, kelepel számos,

Vacsorát hoznak, fenséges gyros,

Polgármesterük igen barátságos.

 

Szombaton délben már kikötöttünk,

Gyomaendrődön egy jót ejtőztünk,

Éjjel jön vihar, reszkettünk, féltünk,

Franciska nénit álmából felvertük.

 

Harmadnap vízen, csatornán, éren,

Vezettek minket kis tanösvényen,

Jobbra jégmadár, súgja a tanár,

Az csak egy fabáb, kacagja a diák.

 

Hétfői napon már fáradtabban,

Kis rajunk ismét bicajra pattan,

Irány most Szarvas, az arborétum, 

Óriás fenyő és mocsári ciprus.

 

A fényképészünk Endre bácsi volt,

Őriz emléket rengeteg fotó.

Látogassál el a honlapunkra,

Megtalálod így, Váci Karolina.

 

Utolsó este partra lementünk,

Esti imádság, égett a tüzünk.

Mi volt a legjobb, szedjük össze most:

Nem a szúnyogok, az az egy bizonyos.

 

Kenuból fürdés, leereszkedve?

Vagy a forgózás pénteken este?

Több gombóc fagyi a cukrászdában?

Levi órája, a csipszes zacskóban?

 

Mocsári ciprus vagy a röplabda?

Kolbászjátszótér, gyilkosos, kártya?

Száz soros verset volt szabad írni:

Itt a századik, ideje végezni! 

 

 

vandortabor.hu

Minden jog fenntartva © 2021 a Magyar Kajak-Kenu Szövetség által